Az USA utolsó szárazföldi háborújában (1991) páncélos veszteségeinek aránya 1 % volt. Ukrajnában viszont a magasan fejlett Abrams harckocsik 12 százaléka a már elveszett fél év alatt. Az okok sokrétűek, de főként a nyugati és a szovjet gyökerű taktikai szemlélet közti különbségek a kirívóak.
Nem a fegyver öl, hanem a kezelője - az újgenerációs páncélosok kiválóak, de nem 'önjáró csodafegyverek'
HIRDETÉSKyrylo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője már tavaly szeptemberben, az első Abrams szakaszok érkezésekor figyelmeztetett, hogy a páncélosokat „nagyon testreszabott módon, nagyon konkrét és jól kidolgozott műveletekhez” kell bevetni, különben fennáll a megsemmisítés veszélye.
Az első szállítmány idején a túloldalról Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök és kormányfő azzal kommentálta a szállításokat, hogy „Jöjjenek csak a nyugati tankok, égni fognak”.
2024 március elején az Avdijivkáért vívott csatákban az ukrán 47. gépesített dandár három M1A1 Abrams vezérharckocsit, négy M2A2 Bradley harcjárművet és további páncélozott járműveket veszített el. Ugyanakkor az ukránok azt állították, hogy a csata megállította az orosz 2. és 41. kombinált hadsereg előretörését. Ez igaz is, de a hatalmas orosz anyagi fölény mellett az azonos veszteség nem elegendő, mert a felmorzsolódás felé mutat.
A brit Challenger és a német Leopard 2 típusok veszteségeit ugyanazok a baljós jelek kísérik, mint az Abramsok kiégését. Az első brit szuperpáncélos már szeptember elején megsemmisült. Az elemzők szerint nem a nyugati modellekkel, hanem a bevetés módjaival van gond.
Március végén független vizuális jelentések erősítették meg, hogy további négy Abrams pusztult el Avdijivka körzetében, és ezzel az Ukrajnába eddig telepített típus 12%-a elenyészett.
Hogy mi a baj? Elsősorban a szakszerűség
Az amerikai katonai elemzők konszenzusos véleménye szerint a páncélosok a lehető legjobb állapotban érkeztek meg Németországból Ukrajnába, lőszerellátásuk pedig erős és megfelelő. Harcba lépésük után azonban rögvest jelentkeztek a másodlagos problémák, mint például a karbantartás, a javítás vagy a csere.
Az olyan károkozások után, amikor a fegyver sérülése még orvosolható, a járművet Litvániába vagy Lengyelországba kell szállítani, mert a gyártók nem telepítettek pótalkatrész-depókat Ukrajnába, és nem küldtek képzett mechanikusokat sem. A hadiipari beszállítók pedig vonakodtak attól, hogy gyártó vagy karbantartó üzemeket telepítsenek a frontvonalak közelébe, mert nem akarják ezeket közvetlen katonai célponttá tenni.
A front és a javítóbázis optimális közelsége 30-50 kilométer. Jelenleg, ha ezen a hatókörön belül végzik a javítást, annak legtöbbször egyszerű fusizás a vége. Ezért az eszköz nem lesz megbízható, amikor visszatér a műveletekbe, pedig egy katona számára a legnagyobb átok, ha a fegyvere cserben hagyja.
A helyzet annak ellenére alakult így, hogy a Pentagon számvevőszéki illetékese már korábban emelt hangon figyelmeztetett az ellátási lánc és a karbantartási tervek hiányaira, és hogy még a sürgető politikai szándékok sem előzhetik meg a szakmai szempontokat.
Sok védelmi szakértő ékesszólóan méltatja a nyugati harcjárművek technológiai kifinomultságát, de a Forecast International nevű agytröszt azt állítja, hogy a technológia önmagában nem a kulcsa a modern páncélos hadviselésnek. A fegyverek taktikai alkalmazása a kulcstényező, és mindig is az lesz, még ha tízezret is szállítanak belőle.
A bírálatok részben jogosak, de egyben túlzók is, mivel a legújabb NATO-szemlélet a komplex hadviselésre épül, azaz a fegyvernemek teljes összehangoltságára, amire Ukrajna még messze nem áll készen, és erről nem feltétlenül tehet. A komplexitás lényegi eleme például a légierő integráns alkalmazása a műveletekben, vagy a kibertechnológia magas szintű használata. Utóbbiban Ukrajna meglepően gyorsan tanul, viszont jelentős légiereje még nincs.
Léteznek azonban ki nem kényszerített hibák, és a kritikusok ezeket veszik alapesetnek. Így például, hogy a világ legjobb páncélosa is könnyen csapdába esik, ha olyan helyre navigálja a hírszerzés, ahol végzetesen elakad, és könnyű prédája lesz az orosz drónoknak.
A további baljós észrevételek:
- az eszközök bevetése olyan terepen, aminek veszélyességét és adottságait előzőleg nem mérték fel. A háború első felében az orosz haderő is tömegesen veszített emiatt páncélosokat, és hajlandó továbbra is veszíteni,
- a kellő tüzérségi előkészítés (felpuhítás) hiánya. Ez sem az ukránok "sara', mert a lőszerellátás válsága immár krónikus, főként az amerikai Kongresszus halogató viselkedése miatt. Ezen Ukrajna nem tud segíteni, de a kritikusok szerint éppen ezért nem volna szabad addig bevetni a pótolhatatlan páncélosokat, amíg a válság meg nem oldódik vagy legalábbis nem enyhül. Ukrajna érthető válasza erre az, hogy akkor viszont az oroszok áttörik a legérzékenyebb pontokat és az ukrán emberveszteség sokszorosára nő,
- a háromszintű orosz védelmi zónákba egymilliónál több páncélelhárító aknát telepítettek, amelyek távvezérléssel is felrobbanthatók. Ha az előzetes aknamentesítés elmarad, akkor a járművek tojáshéjon haladnak előre. A végrehajtási lánc komoly hiányossága az aknamentesítő eszközök elvesztése, melyeket nem pótoltak kellő számban, noha ez sem Ukrajna mulasztása. A Finnország által szállított aknamentesítő járművek például már mind elpusztultak,
- nem megfelelő a járművek és a parancsnoki állások közti kommunikáció, amit az orosz GPS-vakítás is gyakran megzavar,
- a Pentagon még mindig nem talált megoldást, hogy megakadályozza az oroszokat abban, hogy 'megcsapolják' vagy meghamisítsák az Elon Musk által Ukrajnának biztosított Starlink műholdas szolgáltatásokat. Emiatt az agresszor rendelkezik a azzal képességgel, hogy veszélyes területre csábítsa a páncélosokat. „Lázasan dolgozunk a problémán” – közölte tömören a Pentagon illetékese, miután egyeztetett Elon Musk fejlesztői csapatával.
Fejtörést okoz a tankisták és a mechanikusok közepes képzettségi szintje is. Rendes esetben egy páncélos személyzetét és a váltást (összesen 12 főt) legalább egy éves szakmai előképzésre, majd újabb egy éves gyakorlatozásra küldi az USA hadserege. Ukrajna esetében ez a képzés kevesebb mint fél évre szűkült, ezért a személyzetnek a véres valóság kellős közepén kell alaposabban megismerkedni a járművel.
Mindezekhez járul az angol nyelvtudás relatív képessége, pedig a gyors és magabiztos kezeléshez a rendszer szoftverei magasabb szintet követelnek. Hasonló problémákba ütköztek az F-16 vadászgépek pilótáinak kiképzésekor is.
Kísérteties a hasonlóság az ukrán és az orosz taktikai gondolkodás között. Emiatt a mennyiségi erő lehet meghatározó, nem a minőségi
Mind az ukrán, mind az orosz hadsereg feltűnően alkalmatlan arra, hogy a hadszíntéren kiaknázza a fejlett fegyverekben rejlő lehetőségeket, és nem is nagyon mutatnak erre készséget. Az elemzők ezen nem rökönyödnek meg túlzottan, mert a két hadsereg szinte egymás tükörképe, már ami a taktikai kifinomultságot illeti.
Ennek fő oka az, hogy a 2022 februárjában beindított orosz agresszió derékba kapta a már eleve későn indult ukrán haderőreformot. Emiatt a hadvezetés több szintjén még a korábbi szovjet képzés, beidegződés és mentalitás érvényesül.
Ha az ukránok a nyugati harcjárművek mellett a páncélos hadviselés doktrínáját is alkalmaznák (miként egy számítógép hadveréhez a megfelelő szoftvert), akkor az Abramsok és a többi nyugati modellek hatása pusztító lehetne az orosz erőkkel szemben. Ám ha az ukrán katonai vezetők a szovjet típusú szemlélet szerint használják a rendkívül kifinomult eszközöket, akkor a csatatér vegyes eredményeket fog mutatni, legrosszabb esetben pedig végzeteset.
HIRDETÉSMindezt azért lehet fatális, mert a Nyugat még egyszer nem lesz képes olyan fegyverdózist juttatni Ukrajnának, mint az előző év során tette
Némi huzavona után Zelenszkij elnök februárban menesztette Valerij Zaluzsnij főparancsnokot, és helyére Olekszandr Szkirszkij vezérezredest nevezte ki. Erről a döntésről erősen megoszlott az ukrán tisztikar véleménye, mert többek szerint az új parancsok nem kifinomult vezető, hanem inkább a masszív emberanyag bevetésének a híve, akit sokan csak 'A Mészáros' néven emlegetnek..
Ezért az Avdijivka körül legutóbb lezajlott mészárlások - több vélemény szerint - azt jelzik, hogy az ukránok még nem fogadták be a nyugati páncélos doktrínát, és továbbra is az elavult orosz üzemmódban teljesítenek. Ennek esetleges következményei 2024 során fognak kiderülni.
Hivatkozások
Forecast International
A fenntartási terv hiánya
A Forbes az avdijivkai csatáról
Szkirszkij portréja
A Starlink és Oroszország
A Defense kritikája