Pán Imre barátja és munkatársa volt Vasarelynek, szerencsére elkért tőle munkafázisokat mutató műveket is, amiket a művész máskülönben nem tett el.
HIRDETÉSKivételes lehetőséget kínál a budapesti Vasarely Múzeum azoknak is, akik ismerik a művész életművét. Most olyan alkotásokat láthatnak, amiket még nem állítottak ki a magyar közönség előtt: Pán Imre párizsi gyűjteményéből érkezett a válogatás. A műveken keresztül bepillanthatunk Vasarely kulisszatitkaiba is, ráadásul a pálya több korszakában.
Pócs Veronika kurátort kérdeztem a tárlatról:
Victor Vasarely műveit mutatjuk be Pán Imre párizsi magángyűjteményéből, archívumából, kiegészítve ezt egyébként személyes dokumentumokkal. Természetesen mindent most először láthat a magyar közönség. A másik műcsoport pedig a kiadványai Victor Vasarelynek, amelyeknek a szerkesztését, kiadását és a benne lévő szövegeket is Pán Imre készítette.
Miért különlegesek az itt látható zebrarajzok?
Victor Vasarely egyik legemblematikusabb kompozíciója, ami a magyar közönségnek is a legfontosabb talán, és a franciáknak is, azok a zebrák. Ezen a kiállításon is egy különleges zebrakompozíciót láthatnak. Ez a kicsi méretű rajz Pán Imre magángyűjteményéből. Ezen szaladó zebrák láthatók, nem összekapcsolódó formák, viszont az összekapcsolódásról készült a Birkózók című kompozíció, ami szintén az ellentétpárokkal foglalkozik, ami nagyon fontos - tulajdonképpen az optikai kísérletezéshez elvezető tanulmányrajznak tekinthető.
A kiállított kiadványok között is látunk kivételeset?
Pán Imre a kiadványait, ahogy említettem, saját maga szerkesztette. A szöveg közé illesztett egy eredeti grafikát, de egy esetben egy kinetikus művet választott ki, amely két lapból áll - ez egyedülálló. Játszani tudott tulajdonképpen a szerigráfia és a ráilleszthető plexilappal, deformálni tudta, mozgatni. De egyébként Pán Imre nem a kinetikus műveit válogatta be a kiadványaiba, hanem inkább összegző és a motívumainak készülési folyamatába betekintést engedő műveket.
Vasarelynek volt egy elképzelése, az úgynevezett Színes városok, vagyis olyan élettérről ábrándozott, ahol a lakó és középületek nem csak házak, hanem műalkotások.
A párizsi magángyűjtemény egy-egy darabja közül kiemelkednek olyanok, amelyeket nem bekeretezve szerettünk volna prezentálni, hanem - kiemelve ezeknek a vázlatszerűségét - vitrinekben, és ilyen ez a két fríz, amelyek temperával készültek, és bizonyosan építészeti integrációhoz tartoznak. Egy ponton odaírta a művész franciául, hogy 'ajtó', de nem valósultak sajnos meg, de számos olyan műve van, amelyek közül az egyik legfontosabb ilyen belső enteriőr mű a Caracasi Egyetem mozaikképe, amely ma is látható Venezuelában, és az ehhez készült vázlata is megtekinthető a vitrinekben, amely egy különleges, igazából prekinetikus mű 1955-ből.
Victor Vasarely évtizedekkel megelőzte a korát. Számítógép használata nélkül, ceruzával és ollóval képes volt úgy tervezni, mintha digitálisan alkotna, a mai szoftverekkel.
A kiállítás második traktusában egy alumíniumra szitázott objektet is kiállítottunk, ami egyébként a saját gyűjteményünk tagja, de egy olyan motívumot láthatunk rajta, ami egy hullámmotívum, egy természetből inspirált elem, amelyet nagyon sok képén felhasznált, kombinálva akár fekete-fehér négyzetekkel, amelyeket Malevics motívuma ihletett igazából."
Segítők egész csoportja dolgozott Vasarelyvel azon, hogy a képeket alkotó kis formákat kartonból egyesével kivágva végül a művész összeállítsa a végső kompozíciót. Látunk ilyet is?
A '60-as években készültek azok a munkák, főleg kollázsok, amelyeket Pán Imre tulajdonképpen a műterméből elkért. A kollázs olyan mikroegység volt számára, és egy olyan tervezési folyamatnak tulajdonképpen az origója, amelyet minden esetben elvégzett. Nem ismerünk túl sok ilyen kollázst tőle, de azzal, hogy ezeket most műtárgyként állítjuk ki keretezve, tulajdonképpen Pán Imre olyan óhaját és ízlését elevenítjük fel, amely számára a kollázs műfajának a felértékelését jelentette.
Kiállításinformációk:
Morphèmes – Morfémák. Pán Imre és Victor Vasarely közös párizsi történetei
2024. február 9.– április 28.
Kurátor: Pócs Veronika